Tavaszköszöntő
Egyre gyakrabban simogatnak napsugarak,
S a mezőkön döngicsélnek már a bogarak.
Egyre melegebbé válik az időjárás,
Amiért a sok emberi szív nagyon hálás.
Sorjában nyílnak ki a szebbnél szebb virágok,
Újra színbe borítják az egész világot.
Újra finom illat áradozik mindenhol,
S lám a tél, a fagy menekül, már nincs is sehol.
Zöldbe borulnak újra a bokrok és a fák,
Most új életre éled a természet, a táj.
Csiripelő madarak cikáznak az égen,
Tavasz, Te vagy a legszebb évszak minden évben!
A fehér, egyhangú világnak búcsút intünk,
Most kiolvadhat végre rég megfagyott szívünk.
Kedves Tavasz, hozz újra fényt lelkünk mélyébe,
Költözzön boldogság az emberek szívébe!
Legyél üdvözölve az egész Földön ismét,
Kérünk téged, hogy ne sietve távozz innét.
Lágy szellőkön lovagolnak e rímek feléd,
S közben sok virág hajtja le eléd a fejét.
Antal Dávid
2014.03.16.