Álmaimba menekülök
Na eleget ittam mára…
Úgy hogy bebújok az ágyba.
Bánatomban mélyen elmerülök,
Inkább álmaimba menekülök…
Túl zord nekem a valóság,
Nincs más benne, csak csalódás.
Nem lehet enyém, akit szeretek,
Így, ha ébren vagyok, csak szenvedek…
Szenvedésre, fájdalomra,
És szerelmi bánatomra
Nincs más orvosság, csak az alkohol,
Berúgok s kivirágzik a Pokol.
Sörbe fojtom a bánatom,
Ha földre nyom a fájdalom,
Ha elviselni nem bírom tovább,
Hogy nem élem meg soha a csodát.
De eleget ittam mára…
Elfekszem otthon az ágyba.
Bánatom sötét mélyébe merülök,
Inkább álmaimba menekülök…
Jóccakát!
Antal Dávid
2014.07.31.