Kora reggeli ihlet

      Búsan lehajtott fejjel


Egy újabb reggel s megint úgy indulok el,
Fáj a szívem, mert nem bír a szerelemmel.
Búsan lehajtott fejjel megyek az utcán,
A sorsomat magam előtt látom tisztán.

Már nem menekülök el, inkább elvérzem,
Én itt soha sem kellettem egy nőnek sem…
Szívem darabokra tört a szerelemtől,
Elegem lett az átkozott életemből.

Boldogság torkát reménytelenség metszi el,
E földön nem lehetek boldog senkivel…
Elbuktam sok csatát, elbuktam sok harcot,
A szerelem nem hozott mást csak kudarcot.

Lehajtom fejem, hogy ne lássák szemembe,
Mekkora fájdalom ég az én szívembe.
Emberek között mosoly nélkül sétálok,
Szebb jövőre reményt többé már nem látok.

Megfordult fejemben, hogy csak úgy lelépek,
De így boldogtalanul tovább nem élek…
Öngyilkosság motoszkál gyakran fejemben,
Ne érezzek fájdalmat többé szívemben.

Sétából haza érve beesek az ágyba,
Elalszom, s a sok démon egyből rám támad.
Feszültség van bennem, így sok álmom zaklatott,
Mert a szívem esélyt egy nőtől sem kaphatott.

Az utcákon ballagok lehajtott fejjel,
Magam elé nézve, bánattól könnyes szemmel.
Hogy meddig kell még élnem, bárcsak tudhatnám,
Ha lenne erőm, életemet feladnám.

Hogy megtisztuljon tőlem az egész világ,
S a szél ne fújja tovább szívem bánatát.
Élet vízbe fojtotta minden reményem…
Istenem, csak arra kérlek, hadd legyen végem!


                                                             Antal Dávid
                                                              2014.05.26.
               (Children of Distance - Nem menekülök el c. szám feldolgozása)