Túl a határokon
Országhatárokon át vezetett az utam,
De őt elfeledni még oly távol sem tudtam.
Hűvös kocsmák mélyén ültem csendben merengve,
Arra gondolva, bár ő is velem lehetne.
Elképzeltem, hogy megmutatom a világot,
Beutazok vele sok szép, mesés országot.
Életem során sok csodaszép helyen járok,
De még se oly csodás, ha nincs velem, kire vágyok.
Nélküle üres a világ, bárhol is legyek…
Csak egy irány létezik, szívem felé vezet.
Csak ő rá gondolok, hiába vagyok távol,
Ha mellettem lenne, úgy boldog lennék bárhol.
Országhatárokon át vezetett az utam,
De őt elfeledni még oly távol sem tudtam.
Ő járt a fejemben, kit szívem magába zárt,
Úgy jártam végig Plzent, Karlovy Vary-t s Prágát.
Antal Dávid
2014.06.10.