"A költészet nemessé tesz"

Légy átkozott szerelem... :(

2014.04.07 21:24

Szívemen a szerelem


Hosszú idő után szívemen,
Újra ott csücsül a szerelem…
Sarkával rugdossa szívemet,
Melytől szívem s testem megremeg.

Feladni, azt hittem sikerült…
De mégsem, mint utóbb ez kiderült.
Ellene én mit sem tehetek…
Nem hordhatom csukva szívemet.

E nő oly gyönyörű, oly kedves,
Mikor meglátom, szívem repes!
Ő az igazi ideálom,
S álmomban nevét kiabálom.

Tekintete lelket simogató,
Hangja is kedves, megnyugtató.
Tőle szépültek meg álmaim,
S erősödtek fel a vágyaim.

Tudom, így is elfogadna,
S legalább csak egy esélyt adna…
Hogy, megmutassam szívem mélyét,
Hű szeretet vakító fényét.

Mindannyiszor megremeg testem,
Mikor szívem nagyot dobban bennem.
Ereim lüktetnek szüntelen,
De reménytelen e szerelem…

Te, szívemen ülő szerelem!
Mondd, miért játszadozol velem?
Mondd, miért nem hagysz engem békén?
Megint összetörök a végén…

Hosszú idő után szívemen,
Újra ott csücsül a szerelem…
Sarkával rugdossa szívemet,
De e nő az enyém nem lehet.


                                             Antal Dávid
                                              2014.04.07.

© 2013 Minden jog fenntartva.

Készíts ingyenes honlapotWebnode