Szívemen a szerelem
Hosszú idő után szívemen,
Újra ott csücsül a szerelem…
Sarkával rugdossa szívemet,
Melytől szívem s testem megremeg.
Feladni, azt hittem sikerült…
De mégsem, mint utóbb ez kiderült.
Ellene én mit sem tehetek…
Nem hordhatom csukva szívemet.
E nő oly gyönyörű, oly kedves,
Mikor meglátom, szívem repes!
Ő az igazi ideálom,
S álmomban nevét kiabálom.
Tekintete lelket simogató,
Hangja is kedves, megnyugtató.
Tőle szépültek meg álmaim,
S erősödtek fel a vágyaim.
Tudom, így is elfogadna,
S legalább csak egy esélyt adna…
Hogy, megmutassam szívem mélyét,
Hű szeretet vakító fényét.
Mindannyiszor megremeg testem,
Mikor szívem nagyot dobban bennem.
Ereim lüktetnek szüntelen,
De reménytelen e szerelem…
Te, szívemen ülő szerelem!
Mondd, miért játszadozol velem?
Mondd, miért nem hagysz engem békén?
Megint összetörök a végén…
Hosszú idő után szívemen,
Újra ott csücsül a szerelem…
Sarkával rugdossa szívemet,
De e nő az enyém nem lehet.
Antal Dávid
2014.04.07.