Lehettem volna másmilyen ember is

Mostanában megfordult a fejemben, hogy teljesen más ember is lehetett volna belőlem, ha nincs mellettem a családom és a sok jó barát.
            Kiskoromban állandóan csúfoltak, bántottak, megaláztak, kirekesztettek az emberek a külsőm miatt… Így most tele lehetnék gyűlölettel, haraggal, bosszúvággyal, elzárkózott lennék, nem tudnám elviselni más emberek jelenlétét, nem mozdulnék ki soha otthonról, nem beszélnék senkivel se…
            Igaz, az emberektől való félelmem megmaradt, de gyűlölet helyett végtelen szeretet, béke és elfogadás van bennem, mindenkiben bízni akarok, vágyom az emberi társaságra, szeretek a városban mászkálni az emberek között és szeretek beszélgetni is ha van kivel és van miről. Nem volt könnyű gyerekkorom, de a családom és a barátaim hatalmas szeretetének és támogatásának hála egy nyitott és szeretetteljes ember vált belőlem.





   Gyűlölet helyett szeretet


Sok ember kinevetett, csúfolt és bántott…
Mert kiskoromban bennem csak ufo-t látott.
Minden alkalom megviselte lelkemet,
S félénkké tette egy életre szívemet.

Ez az időszak nehéz volt és jó hosszú…
De szívemben mégsem maradt meg a bosszú!
Nem maradt bennem sem harag sem gyűlölet,
Oly hatalmas volt az anyai szeretet.

Nem lettem mogorva, se zárkózott ember,
Aki a többiek közé menni nem mer…
Harag helyett béke tölti ki szívemet,
Élvezni akarom emberi létemet.

Csak bízni akarok és nagyon szeretni,
Sérelmeim szeretném végleg feledni.
Vágyom a társaságra, s nagy ölelésre,
Akár csak egy kiadós beszélgetésre.

Annak ellenére, hogy kicsit más vagyok,
Sok szeretetet és tiszteletet kapok.
Mellettem áll családom s jó barátaim,
Támogatnak, hogy elérjem nagy álmaim.

Nekik köszönhetem, hogy most ilyen vagyok,
Gyűlölet helyett sok szeretetet adok.
Harag helyett hála, utálat helyett béke,
Így tekinthetek emberként a kék égre.


                                                      Antal Dávid
                                                       2014.04.08.