Létezésem oka és célja

Miért is élek

Azért élek, és azért tanulok szociális munkásnak, hogy ha egyszer eljön az ideje, és elég érett leszek hozzá, valami újat hozzak létre a világban, amitől picivel szebb és jobb lehet a világ, az élet.
Huszonhárom évig művésznek készültem, vagy legalábbis amióta a kezeimet tudom használni, azóta készültem művésznek huszonhárom éves koromig. Egy művész minden alkalommal újat alkot, egy megismételhetetlen eredeti alkotást. Bár a rajzolással felhagytam, új művészeti dologba vágtam, a versírásba. A költők is mindig újat alkotnak. Egész életemben valami újat, valami igazán jót szerettem volna alkotni, talán egyszer el is jön az ideje.
A versírással is az a célom, hogy szebb világot teremtsek, megmutassam az embereknek a szeretet, a bizalom, a becsület értékét és remélem egyszer majd követni fogják a gondolkodásomat, elhiszik a szavaimat és majd egyszer elkezdenek tenni azért, hogy szebb világban élhessünk.

Különleges külsővel és belsővel áldott meg az élet. Mindezt azért tette velem, hogy színt vigyek az emberek életébe. Minden embernek nehéz az élete, a helyzete, a sorsa. Mindenkinek küzdenie kell az életben. Azért vagyok ebben a világban és azért készülök szociális munkásnak, hogy majd segíthessek az embereknek ebben a küzdelemben, támogathassam őket, erőt és kitartást merítsenek belőlem.
Van egy különleges sapkám, amit egy kedves barátom varrt nekem a kérésemre. A bika csillagjegyében születtem és gyűjtöm a bikás cuccokat, így varrattam magamnak egy bika sapkát, amit nagyon büszkén hordok kint az utcán. Sok embernek bejön és vannak akik totál idiótának néznek… de legalább ezzel is színt viszek a hétköznapjaikba. Nekem csak ez számít.

Ha naponta legalább kettő-három embernek sikerül egy kis mosolyt csalnom az arcára ebben a kegyetlen világban, már megéri léteznem! Arra a kis időre az emberek elfelejtik a mindennapos gondjaikat.
Lassan és nehezen, de talán végre kezdem megérteni és kezdem látni létezésem célját és okát: tartani az emberekben a hitet és a reményt egy szebb jövőben, színt viszek a szürke hétköznapjaikba a megjelenésemmel, poénjaimmal. Talán egyszer a szociális szférában is sikerül majd valami újat és maradandót alkotnom. Remélem.

Ezért létezem.

                                     /Antal Dávid/