magány... magány... magány...

     Magányos napok


Szobámban üldögélek csendesen,
S a magány bekebelez teljesen…
Város zaja messziről szűrődik,
Hangulatomhoz rosszkedv fűződik.

Hiába ragyog odakint a Nap,
Ha közben egész nap egyedül vagy…
Egy kis társaság mindig jól esik,
Magányos emberek ezért keresik.

Győrben mindig kívülálló leszek,
A legtöbb helyre egyedül megyek…
Buszon is mindig egyedül ülök,
Ha haza megyek, s ha Győrbe jövök.

Ki elfogad, Győrben sincs olyan lány,
Szívemben hiába ég érte láng.
Nincs, ki megajándékozna reménnyel,
S beragyogná az életem fényével.

Sok magányos nap, mind honvágyat szül,
Mitől lelkem teljesen kikészül.
Szülővárosom, otthonom Kecskemét,
Talán ott újra boldogabb lehetnék.

Hosszú ideje, hogy magányosan élek,
Lehet, a világnak semmit sem érek…
Egyedül töltöm rengeteg napom,
Így az életet könnyen feladom.


                                        Antal Dávid
                                         2013.10.29.