Magányos élet

         Lakatlan szigeten


Kéklő tengeren hullámzó kis lakatlan sziget,
Elszigeteli a nőktől e szerető szívet…
Ez a kis sziget kívül esik a nagy világon,
S én csak lesem Őt, csak lesem a látóhatáron.

De mindhiába… sehol senki, a szívem üres…
Soha sem talál párt magának, hiába keres.
Csak ott állok egymagamban a sziget partján,
„Találj rám, kérlek!” kezeimben e táblát tartván.

Mint egy hajótörött, valahol csak úgy létezem,
Nem tud rólam senki, egy nő szívét sem érdeklem.
Mintha semmi lennék, csak egy apró kis ködfelhő,
Ami eltakarja a Napot, amikor feljő.

Magányra ítélt az élet s ledobott e szigetre,
Örök sötétséget róva szerető szívemre.
Horizontot fürkészve, a parton csak ott állok,
Hogy Rád találjak végre, én rég csak erre várok.


                                                                      Antal Dávid
                                                                       2013.10.20.