Már nem megyek sehova, csak várok rá...

     Messzi távolban


Körülöttem nagy alföldi síkság,
Messze elmarad kacagás, vígság.
Szívem boldogsága homályba vész,
Könnyes a szemem, mely távolba néz.

Senki sem áll ott messzi távolban,
Remény, szerelem, bár tudnám, hol van…
Üres az ösvény, amin ballagok,
Nincs velem remény, magam maradok.

Mikor indultam, szívem tele volt,
Felettem követett a telihold.
Lassan lefogyott, mint a reményem,
Eljutok hozzá? Már nem remélem…

Kietlen puszta alföldi tájon,
Ülök magamban, most már csak várom…
Könnyes a szemem, mely semmibe néz,
Nő nélkül életem semmit sem ér.


                                              Antal Dávid
                                               2014.09.23.