Meditáció
Egy felhő szélén üldögélek,
A magasból a mélybe nézek,
Hol az emberek apró pontok,
S csak futkosnak, mint a bolondok…
Napfényben úszik mindig minden,
Ennél jobb hely a földön nincsen…
Itt mindig kék az ég felettem,
Lelkem bánatát is feledtem.
Egy bárányfelhőn üldögélve,
Csak nézek, nézek a messzeségbe.
Nyugalom van szívem mélyében,
Itt fent a végtelen kékségben.
Míg lelkem a felhőn messze száll,
Testem az udvaron meditál.
Lehunyt szemmel a fűben ülök,
Miközben lélekben elrepülök.
Antal Dávid
2014.06.29.