Még annál is jobban
2015.03.26 21:20
Mennyire szeretem
Nem tudom, hogy miért, megőrülök érte,
Csak róla álmodom már kerek egy éve.
Egyetlen fénysugár a sötét jelenben,
Már ott él örökre mélyen a szívemben.
Ha kedves barna szemei tekintenek rám,
Derű ül arcomra és mosolyog a szám.
Libabőrös leszek, mikor hangját hallom,
Mellette végre boldog lenne az alkony.
Barna haját, hogyha lobogni látom,
Mindig karjai ölelésére vágyom.
De hiába… vágyaimra árnyék vetül,
Hiába török tűzön-vízen keresztül…
Egy éve szenvedek, nyugalmat nem lelek…
Mert Ő az enyém sajnos soha sem lehet.
Tiszta szívvel küzdenék, ha volna remény,
Neki biztos lesz párja, csak az fáj, hogy nem én.
Pedig napjaimban Ő a legnagyobb öröm,
Bájos arcában szívesen gyönyörködöm.
Minden napom kárba vész, ha nem láthatom,
Olyankor leírhatatlan a bánatom…
Bár tudná s érezné, milyen fontos nekem,
Bárcsak elmondhatnám, mennyire szeretem.
Egy éve dübörög szívem dobogása,
Ő lenne életem egyetlen boldogsága.
De nincs esély, nincs Ő, egyedül a magány,
Csak lebegek a reménytelenség taván…
Nem tudom miért, de megőrülök érte,
Szívem a boldogságához csak Őt kérte.
Antal Dávid
2015.03.26.