Mindig erre vágyom

     Sokat jelentő érintés

Ritka genetikai kórral születtem,
De bocs, erről nem igazán én tehettem…
Gúnyos tekintetű szemek tüzében égek,
Miközben az emberek hozzám érni félnek…

Azt hiszik, hogy e kór rólam tovább terjed,
És ettől majd az ő testük is elernyed.
Undorral néznek rám, ha az utcán megyek,
Boldog ember mégis hogy a francba legyek?

A legtöbben csak jót nevetnek rajtam…
Így zenét dugok a fülembe, hogy ne halljam.
Bár nem hallom, de látni látom, hogy nevetnek,
Lelkemnek ezzel sok fájdalmat szereznek…

De ha valaki mégis megérint engem,
A boldogság, a gyönyör cikázik bennem.
Egész testem libabőrössé válik,
És még több gyengéd érintés után vágyik.

Egy puszi, csók, simogatás, vagy ölelés,
Elég, hogy elfogjon engem a remegés.
Derűssé válik egyből a tekintetem,
Aki meg mer érinteni, megtisztelem.

Ritka genetikai kór sújtott engem…
Amely végtelen kínt ültetett el bennem.
De ha ajkak, karok érintését érzem,
Minden alkalommal kellemesebb létem.


                                                         Antal Dávid
                                                          2015.04.09.