Minek megöregedni...

  Mindegy kit szeretek


Teljesen mindegy, hogy kit szeretek,
Én boldog soha sem lehetek…
A nőknek csak a külsőm számít,
Tehetek e földön bármit…

Hiába oly hatalmas szívem,
Magába rejti őt rút testem.
Tükörbe nézve embert látok,
Mégis elkerülnek a lányok…

Mindig elkerülnek jó messze,
E világban el vagyok veszve.
Elveszve… lehet, helyem sincs itt…
Talán, lassan szeretni sincs kit.

Magányosan ér az időskor,
Bár halott, de volt remény egykor.
A remény már rég eltávozott…
Jobb is… mert velem csak bábozott…

Megöregedni nincs is kedvem,
Oly sokáig, rossz egyedül lennem.
Az életnek mi értelme így?
Ha nincs egy értem dobogó szív.

Bár így fiatalon érne a vég,
Így egyedül már nagyon elég!
Már így is régóta szenvedek,
Mert lányt, ki elfogad, nem lelek…

Nincsen nő, nincsen senki sem…
Aki engem úgy megkísértsen,
Hogy kedvem legyen még maradni,
S legyen erőm még nem feladni.

De oly mindegy, kit szeretek,
Én boldog soha sem lehetek…
Soha sem fogom meglelni őt,
A sors soha sem ad barátnőt.


                                        Antal Dávid
                                         2014.05.10.