Mit sem ér a lét

Bár eltemetnék testemet


Miért fáj mindig annyira az élet?
Miért nem érhet már teljesen véget?
Valaki végre eltemetné apró testem,
S nem mondhatnám, hogy megint szerelembe estem…

Szívem nem dobogna, szemem nem könnyezne,
A túl világon minden szebb lehetne.
Külsőm miatt nem ítélne el többé senki,
Szívemnek se fájna az égvilágon semmi.

Boldogságom e világban nem lelem,
Úgy érzem, nekem nincs is benne helyem.
Szívemet az élet nem köti össze senkivel,
Értékem e világban egyenlő a semmivel.

Kis tehetségemmel nem megyek sokra,
Attól az életem nem fordul jobbra.
Hiába rajzolok, hiába írok verset,
Sokan vannak, akik jobbak nálam benne…

Nincs célja létemnek, hasztalan vagyok,
Mindig, mindent túl könnyen feladok…
Vagy még sem, hiszen huszonhét éve harcolok,
Hogy a rossz napok mellett legyenek szép napok.

Miért nem teljesülhet a kívánság?
Miért nem létezik a boldogság?
Bár eltemetné valaki apró testemet,
Csak hadd ne érezzek többé ily nagy szerelmet.


                                                                Antal Dávid
                                                                 2014.06.12.