Ápolók és ápolónők
Fehér ruhát viselnek, mint az angyalok,
Lelkük mélyén nemesek, s nagyon gazdagok.
Idejüket áldozzák, hogy segítsenek,
Akit tudnak, a haláltól megmentsenek.
Szeretve ápolnak, ápolva szeretnek,
Ételt s gyógyszert osztanak a sok betegnek.
Fürdetnek, pelenkáznak, vérnyomást mérnek,
Tiszta s odaadó az ápoló lélek.
Bevásárolnak, sétálnak a beteggel,
Akik felnéznek rájuk hálás szemekkel.
Megérdemlik szívem minden tiszteletét,
Nélkülük szenvedés lenne a Földi lét.
Tisztelt ápolók és kedves ápolónők,
Emberi világunk fontos részei ők!
Szívvel és lélekkel ápolnak bennünket,
S úgy, mint egy kisangyal gondozzák lelkünket.
Tán nem is munka, hanem inkább hivatás,
Amihez nem kell más, csak szív, lélek, kitartás.
S akinek megvan hozzá a szíve, lelke,
Annak az embernek páratlan értéke!
Angyalok köröznek a fejünk felett,
Míg Ápolók állnak betegágyunk mellett,
Hogy a reményt megőrizzék szívünk mélyén,
S ne maradjunk egyedül életünk végén.
Antal Dávid
2014.04.10.
sok ihletet merítek mostanában a Margaréta Idős Otthonban