Nagyon unom már az egészet

               Elég volt


Elég ember röhögött már a külsőmön,
Elég seb keletkezett törékeny belsőmön.
Elég kilométert tettem meg e világban,
Elég vereséget szenvedtem már csatákban.

Én már nem akarok több napot megélni,
Nem akarok többé egy nőre sem ránézni.
Elég időt éltem le reménytelenül,
Eleget vártam, talán létem megszépül…

Soha sem lehet enyém, bárkit szeretek,
Így e világban fölöslegesen létezek.
De így remény nélkül minek is létezni…
Jó lenne végre szép lassan elvérezni.

Elegen küldtek már a padlóra engem,
E földön nem bír tovább maradni lelkem.
Barátok is csak jönnek, mennek az életben,
Ezért érzem magam magányosnak lélekben.

Millió vereség jár fejemben folyton,
Szememből a fényt talán lassan kioltom.
Lassan összeszedek elég bátorságot,
S feladom életem, itt hagyom a világot.


                                                    Antal Dávid
                                                     2014.11.25.