Nehéz így élni... :/

Gyötrő rémálmok


Rémálomból való ébredés,
A valóságban eltévedés.
Lerogyok a földre remegve,
Sötétben önmagam feledve.

Rémálmok sora minden éjjel,
Félve küzdök meg a sok rémmel.
Izzadtság hömpölygő cseppjei,
Lelkem nyugalmát meg nem leli.

Éjjel-nappal ideges vagyok,
Szépet így hogyan álmodhatok?
Nincsenek célok sem szép álmok…
Létemben szépet már nem látok.

E való világban elveszve,
A rémálmaimban reszketve,
Mindig félelemben élek,
Akár sötétben, akár fényben.

Sok idegesség, stressz és pánik,
Lelkem ezekkel el nem bánik…
Állandóság nincs, csak változás,
Jobb lenne innen a távozás.

Már nem tudom, hogy ki vagyok…
Örökre sötétben maradok.
Reményt a kiútra nem látok.
Nekem nem jut más csak rémálmok…


                                                Antal Dávid
                                                 2014.03.06.