Nehéz kibírni lelkileg

             Éjjel egyedül


Minden éjjel egyedül fekszem az ágyon,
S nehezen nyom el engem mindig az álom.
Mert nincs lány, akivel álmodni lehetne,
Aki sötét éjjel mellettem feküdne.

Zord rémálmok után nincsen kihez bújnom,
„Szeretlek”, nincs kinek a fülébe súgnom.
Boldog élet ízére vágyom az ágyon,
A hosszú rideg magányos éjszakákon.

Éjjel, bár hallhatnám egy lány szuszogását,
S hozzá bújva érezném szíve dobogását.
Nem csak csöndes, nyugodt is lenne az éjjel,
S rémálmok sem kínoznának szanaszéjjel…

Reggelente milyen fantasztikus lenne,
Ha egy lány a szerelmes csókomra kelne.
Így nekem is édes lenne az ébredés,
S boldog lenne e világban a létezés.

Minden éjjel egyedül fekszem az ágyon,
Miközben egy lány társaságára vágyom.
Éjjel bárcsak feküdne mellettem egy lány,
Akitől szívemben örökkön ég a láng.

  
                                                     Antal Dávid
                                                      2013.11.10.