Sehol sem jó
E nagy világban bármerre járok,
Mindenhol boldog párok, szép lányok,
Kikről vereségeim jutnak eszembe,
Ettől ül fájdalom mindig a szívemre.
Reménytelenség övezi létem,
Lelkileg már teljesen kiégtem.
Ahol csak férfiak vannak, olyan helyen
Túlságosan meleg a helyzet nekem…
A szépség hiányzik e helyekről,
Ahogy a boldogság is szívemből.
Legjobb egyedül bezárkózni szobámba,
De ott megtörök az örökös magányba…
Vagy a nők, vagy a magány kivégez,
A kéz kést tart dobogó szívéhez.
Sehol sem élvezem életem napjait,
Szétszórom testem rég elporhadt hamvait.
E világban nem lelem a helyem,
Kezem a késsel átdöfi szívem.
Antal Dávid
2014.11.09.