Nem tudom meddig bírom még

Stressz és félelem


Felőröl a szerelem,
Meggyötör az egyetem.
Nem szeret, kit szeretek,
Boldog így nem lehetek.

Az egyetem is szívás…
Nagyon kemény kihívás.
Tárgyaimat elbukom,
Lassan végleg feladom!

Mikor Győr jut eszembe,
Félelem fut szívembe.
Pánikroham, remegés…
Borzalmas a létezés.

Cukorbeteg létemben
Összetörök lélekben.
Fel kell adnom önmagam…
Gyógyszerrel tömöm magam.

Álmaimban szenvedek,
Sikoltozva ébredek.
Csak zihálok ágyamon,
Még egy újabb rémálom…

Probléma van rengeteg,
Rengetegben elveszek…
Sötét korszak, bús évek,
Nem is kell így az élet!


                               Antal Dávid
                                2014.09.25.