Nem vagyok más csak egy...

               Csúf rémség


E világban él sok kedves nő, sok szépség,
Csak én vagyok egyedül a csúf ronda rémség…
Én vagyok a szörnyeteg a nők szemében,
Nincs is helyem egy lánynak sem a szívében.

Szépség és a szörnyeteg igaztörténet,
De hogy herceg leszek, ez meg nem történhet…
Míg világ a világ, mindig szörny maradok,
Lelkemen millió mély sebet kaparok.

Szívrohamot kapnak, ha meglátnak a nők,
„Uram, kérlek, adj egy férfit! Csak ne őt! Ne őt!”
Hiába írok nekik kedves verseket,
Elutasítják szerető szívemet…

Akinek verset írok, világgá szalad,
Szívem a magánytól lassan kettéhasad…
Csúf testem elrejtem, remény úgy sem létezik,
Hozzám a Szépség soha el nem érkezik.

Idáig még nem volt senki, eztán miért lenne?
Ha nem volt, nem is lesz lány, ki egy rémet szeretne…
Huszonhét év mögöttem, előttem még sok,
Csúf voltam s mivel öregszem, az is maradok.

Messzire elkerülnek engem a lányok,
Szerelem és esély, ezek mind csak álmok…
S ha majd meghalok, egyedül fekszem a sírban,
Senki sem tudja majd, remény nélkül mennyit sírtam.


                                                                          Antal Dávid
                                                                           2014.09.08.