November elseje
November elsején kis mécsesek gyúlnak,
Emberek szeméből bús könnycseppek hullnak.
Szeretteink távozása örökre fáj,
De reméljük, hogy lelkük hozzánk visszajár.
A mécsesek előtt fájó szívvel állunk,
Feketébe öltözve fejezzük ki gyászunk.
Minden síron színes virágcsokor, koszorú,
November elseje szívünknek szomorú.
Azokra emlékezünk, akiket szerettünk,
Kiket a hosszú évek alatt sem feledtünk.
Elhunyt barátok, rokonok, családtagok,
Ő emléküknek szeneljük eme napot.
Szemeinkből a mai napon könny hullik,
Szívünkből a szeretet el sosem múlik.
Szelíden pislákoló apró mécsesek,
Szeretetünk örök, bárhol is legyenek.
Antal Dávid
2014.11.01.