Zamárdi partján
Balaton partján üldögélve merengek,
Kedves lányok engem miért nem szeretnek?
Én tiszta szívemből tudnám Őt szeretni,
Mellette önfeledten tudnék nevetni.
Soha sem hagy nyugodni életem álma...
Bárcsak tudnám, hol lehet hű szívem párja.
Kedves ember vagyok és nagyon figyelmes,
Ragaszkodó és végtelenül türelmes.
S majd egyből rám talál az önbizalom,
Amikor Őt kezeimmel átkarolom.
Rímekbe szedek Neki millió bókot,
Így érdemelve ki a szerelmes csókot.
Zamárdiban üldögélek lent a parton,
Nélküle oly magányos ez a szép alkony...
Szelíden hullámzik a Balaton vize,
Bár enyém lehetne egy kedves lány szíve.
Antal Dávid
2013.08.19.