Drága Nagypapám Emlékére
Kiállok magamban az udvar közepére,
Onnan tekintek utánad fel az égre.
Elmentél örökre s itt hagytál bennünket,
Most már fentről óvod emberi lelkünket.
Csak állok az udvaron könnyes szemekkel,
Imát mondok Érted összetett kezekkel.
Imádkozom azért, hogy megleld a nyugalmad,
Jó helyed lesz fent, érkezik a sugallat.
Én majd helyetted is ápolom a kertet,
Hiszen az unokád a véredből termett.
S nem adom fel, ígérem, költő leszek majd,
Hogy büszke lehess rám, szívem ezért küzd s hajt.
Búcsút mondok az egész család nevében,
Akiknek tovább élsz mélyen a szívében.
Két unokád, lányod, fiad s hű asszonyod,
Melletted voltunk, hogy szép legyen alkonyod.
Neked ég a gyertya, este az udvaron,
Hogy irányt mutasson Neked új utadon.
Drága Nagypapám, szép emléked bennem él,
Nyugodj fent békében, csak ennyit szeretnék.
Antal Dávid
2013.10.07.