Őszinte vallomás

             Múlt és jelen


Volt, hogy meglátogattam sok jó barátot,
Nem is sajnáltam rá semmilyen korlátot…
Egész Magyarországot körbe utaztam,
És sok jó barátomat meglátogattam!

Nem feledem soha, hogy két otthonom lett,
Győr és Kecskemét, hova szívem született.
Én sokat utazom e két város között,
Nekem otthon rejtőzik mindkét város mögött.

De elszakítottak rég a barátaim,
Semmihez sem tudom kötni az álmaim…
Hiába vagyok itt, ha ott hiányoznak,
Sosem látnak engem, ezért kiáltoznak…

De ha ott vagyok, akkor itt hiányolnak,
Igaz, bárhol legyek, meg sem látogatnak…
Én nem sajnáltam soha se időt se pénzt…
Én meglátogattam, ki a szívemhez ért.

Most kitágult a világ s drága lett az út,
Sok embernek már nem vagyok más, csak a múlt…
Hiába költöttem, hiába utaztam,
A jelenben mégis egyedül maradtam.


                                                     Antal Dávid
                                                      2014.01.04.