Pokoli félév...

      Kísértetek


Héj! Ti hófehér kísértetek!
Mondjátok hova kísértetek?
Kijöttetek a rémálmaimból,
S poklot csináltatok vágyaimból…

Sötét van ott, ahova értem,
Hova előletek betértem.
Zord sötétség és csend körülöttem,
Úgy érzem, teljesen megőrültem.

Összeomlott az életem…
Tán utolért a végzetem?
Álmaimat sorban mind feladtam,
S így reménytelenségben ragadtam.

Körülöttem kísértetek,
De mért engem kísértenek?
Vér fagyasztó félelem a köbön,
Csak fekszem ott lent a hideg kövön…

Kísértetek, fehér szellemek,
Pokolba nélkülem menjetek.
Hagyjatok végre nyugodni engem,
És szüntessétek meg a stresszt bennem!

Héj! Ti hófehér kísértetek!
Mondjátok miért kísértetek?
Zord sötétség és csend körülöttem,
Azt hiszem, teljesen megőrültem.


                                             Antal Dávid
                                              2013.11.06.