Porrá lettem

        Felperzselt lélek


Süt a Nap, nyárson forgatja a testemet,
Perzselő forróság égeti lelkemet.
Porrá és hamuvá lesz elégett lelkem,
Csak koromfekete sötétség marad bennem…

Szúró, égető fájdalomtól szenvedek,
A Nap sugarai kibökik szememet.
Mint lelkem, testem is elég, semmivé lesz,
Felperzselt sivatag, ami most körül vesz.

Akár a Pokol mélye, oly forró a Nap…
Sugaraitól az egész világ lángra kap.
Süt a Nap, felperzseli e nagy világot,
Eléget minden fát, bokrot és virágot.

Felperzsel mindent, mi lelkemben létezett,
Mindent, ami egykor engem felvértezett.
Lángok között semmisültem meg, égtem el,
Igaz álmaimat soha sem értem el…

Hiába küzdöttem a forró lángokkal,
Végül elégtem féltve őrzött álmokkal.
Nyárson forog megégett testem, süt a Nap,
Izzó vörös színekben úszik az alkonyat.


                                                     Antal Dávid
                                                      2015.01.29.