Reményvesztett szív
A remény ágán ül szívem,
Kis teste szüntelen vacog,
Köréje gyűlnek páran, s csak
Nevetnek rajta a csajok…
A remény ágán ül szívem,
Szegény ily torznak született,
Hiába bántják, csúfolják,
Erről soha sem tehetett…
Szívem levegőben lebeg,
Letört a remény kis ága,
Tehetetlen szívem zuhan,
Oly magas az élet fája.
A semmi ágán ül szívem,
Kis teste még mindig vacog,
Életében szeretetet
Még egy lánytól sem kapott…
A semmi ágán ül szívem,
A remény rég cserbenhagyta…
Élete hosszú s magányos,
Nagy álmait már feladta…
Antal Dávid
2014.04.14.
(József Attila: Reménytelenül
c. vers feldolgozás)