Semminek érzem magamat egyedül

Reményvesztett szív


A remény ágán ül szívem,
Kis teste szüntelen vacog,
Köréje gyűlnek páran, s csak
Nevetnek rajta a csajok…

A remény ágán ül szívem,
Szegény ily torznak született,
Hiába bántják, csúfolják,
Erről soha sem tehetett…

 Szívem levegőben lebeg,
Letört a remény kis ága,
Tehetetlen szívem zuhan,
Oly magas az élet fája.

A semmi ágán ül szívem,
Kis teste még mindig vacog,
Életében szeretetet
Még egy lánytól sem kapott…

A semmi ágán ül szívem,
A remény rég cserbenhagyta…
Élete hosszú s magányos,
Nagy álmait már feladta…


                                Antal Dávid
                                 2014.04.14.
                (József Attila: Reménytelenül
                         c. vers feldolgozás)