Sítábor Donovalyban

                Donovaly


Körülöttem minden hófehér, mint a Mennyország,
Egész lelkemet átjárja a szabadság.
Magas hegyormok mindenfele, amerre nézek,
Szívem legmélyén végre nyugalmat érzek.

Fent állok a csúcson, több ezer méter magasban,
Apró városok terülnek el alattam.
Mögöttem apró fogaskerekek kattognak,
A felvonóknál emberek sorakoznak.

Kik követnek engem s jönnek utánam a csúcsra,
S onnan síléceiken a mélybe csúsznak.
Sílécek lapulnak a hóban talpaim alatt,
Könnyedén szelik lefelé a friss havat.

A lejtőn leelőzök mindenkit, oly gyors vagyok,
A sebességtől arcomon öröm ragyog.
Sebesen suhanok el havas fenyvesek előtt,
Napsugarak ragyogják be a hegytetőt.

E mesés szlovák hegyvidék napfényben úszik,
Arcomra az örömtől szelíd mosoly kúszik.
Szemeim boldogan ragyognak, mint égen a Nap,
Donovaly nekem örök emlék marad.


                                                                     Antal Dávid
                                                                      2015.02.24.