Soha sem lesz remény

Szerelem mentes övezet


Szerelem mentes földön járok,
Sűrű a köd semmit se látok…
Messzi végtelenbe futok,
De lány karjaiba nem jutok.

Már-már fojtogat a sűrű köd,
Fájdalomtól szívem nagyot nyög.
Amerre megyek sivár vidék,
Nem ejtem rabul lányok szívét.

Sűrű ködben szitál az eső,
Vagy csak könnyeim bújtak elő?
Miket a reménytelenség szült,
Mikor szívem e világba került.

E világba, hol nincs szerelem…
Hol nincs más csak kín és gyötrelem.
Szerelem nélküli tájakon
Áthatja szívem a fájdalom.

Ez szerelem mentes övezet…
A magány az, mi megkövezett.
S most ezer sebből folyik vérem,
Szerelem nélkül szenvedés létem.


                                             Antal Dávid
                                              2015.02.24.