Soha sem létezett a remény

Az én kedvesem


Az én kedvesem,
Olyan lány, aki nem létezett soha sem,
Ezért nem ölelhettem meg őt rendesen...
Csak ülök csendesen.

Hiába várom,
E nagyvilágban előttem nincsen lábnyom,
Amit kövessek, mikor utamat járom...
Szívem kitárom.

Ő csak gondolat,
Mely színesebbé teszi a napokat,
Mely erőt ad, hogy véghez vigyek dolgokat,
S szívem doboghat.

Messzi csillagok,
Melyekben arcát látom este, ha kint vagyok,
Ő távol van tőlem, de én itt vagyok...
Szívem nem ragyog.

Az én kedvesem,
Olyan lány, aki nem létezett soha sem,
Kinek nem súghatom fülébe: Szeretem.
Ez reménytelen.


                                              Antal Dávid
                                               2014.04.15.