Mikinek emlékül
Elnémul a gitárod a Rába parton,
Elmész, s itt hagysz bennünket, mert vár rád Sopron.
Sörasztalnál megüresedik a helyed,
S hosszú ideig nem láthatjuk a fejed.
Itt hagysz jó barát, kivel együtt söröztünk,
Akivel a sok hülyén jókat nevettünk.
Szólódat hallgattuk Rába partján ülve,
És hallgatták a kacsák is körénk gyűlve.
Győr kevesebb lesz így egy igaz lélekkel,
Miközben te tovasodródsz az élettel.
Akár egy folyó, olyan ez az élet,
Sok kikötővel rajta, mely fogad téged.
Sopron az új kikötő életed folyamán,
Odaevezel most a sorsod csónakján.
Mi, a barátaid most búcsút intünk neked,
De tudd, visszavárunk, mert köztünk van a helyed!
Antal Dávid
2013.07.25.