Sötét koszak

    Darabokra hullott LEGO


Kis LEGO építmény esik le a földre,
S ezer apró darabra törik ott össze.
Az én lelkem is ezer darabban hever,
Hogy e földön kell élnem, teljesen lever.

Darabokra tört LEGO vagyok a padlón,
Lelki fájdalmamat megőrzi a naplóm.
Megszűnt minden célom, nincsenek álmaim,
Elszálltak messzire emberi vágyaim.

Ki vagyok én? Bárcsak tudnám, hogy ki vagyok...
Szeretném tudni, hogy miért pont itt vagyok.
Itt, ebben a pocsék világban s mért pont most,
Ebben a testben, melyben mindenki kioszt...

Nem látom a fényt az alagút túlvégén,
Csak céltalanul bolyongok a köd mélyén.
Darabokra hullott LEGO vagyok csupán,
Bárcsak meghalhatnék huszonhat év után.

Bár a vadászgörényem után mehetnék,
Vele odaát újra boldog lehetnék.
Létem értéktelen s majd homályba veszik...
Mikor a testemet föld alá temetik.

Mindegy, hogy ma vagy holnap ér el a végzet,
Csak ez az élet hamar érjen véget...
Lehullva a földre darabokra törtem,
Pár hónap alatt teljesen megőrültem.


                                           Antal Dávid
                                            2013.11.20.