Sötétségben

Valami megtört bennem…


Valami egykor megtört bennem…
E földön rég nem kéne lennem.
Magányos a lét, nincsen párom,
Remélem létem végét járom.

Megtört az élet, a szerelem,
Reménytelenség ül szívemen.
Helyemet sehol sem találom,
Bár megélném már a halálom.

Megtörtem s darabokra hulltam,
Pedig huszonnyolc el se múltam.
Fiatal vagyok, nem érdekel…
Miért éljek, ha őt nem érem el?

Miért éljek egyedül, megtörve?
Szívem úgy sem kap már erőre…
Sok lányt szeretett, de hiába,
Viszonzást nem kapott e világba.

Valami mélyen megtört bennem…
A túlvilágra vágyik lelkem.
Nincs remény se esély, se párom,
Bár szememre jönne örök álom.


                                       Antal Dávid
                                        2015.03.26.