Sötétségben...

Tetőtől talpig feketében…


Tetőtől talpig feketében,
Eltűnök így a sötét éjben…
Kocsma mélyén üldögélek,
És részegen dülöngélek…

Összetört már rég az én szívem,
Pár liter sörrel leöblítem.
Homályba vész a pillanat,
Jelenből semmi se maradt.

Szívből utálom e világot…
Így is, hogy a pia megártott.
Nincsen benne nekem helyem,
Részeg vagyok, fáj a fejem…

De tovább iszok, kortyolgatok,
Hogy ne érezzem a holnapot,
S elfeledjem a bánatom,
Mert ez a világ szánalom…

Tetőtől talpig feketében,
Elrejtőzöm a sötét éjben.
Én itt már semmit sem érek…
Csak még egy korsó sört kérek.


                                          Antal Dávid
                                           2014.02.14.