Sűrű ködbe burkolózik létem... :/

   Távol önmagamtól


Elkóboroltam s már messze járok,
Önmagamhoz vissza nem találok.
A két világ között jól elvesztem,
Belül teljesen elkeveredtem.   

Szertefoszlott sok célom és álmom,
Nem tudom, hogy merre tart irányom.
Köd borult rám, sűrű, végtelen köd,
Lelkem testemben néha nagyot nyög.

A ködben elfeledtem ki vagyok,
Nincs, kitől megkérdezzem, hol vagyok.
Még útjelző táblákat sem látok,
Számomra ismeretlen földön járok.

Végtelent látva, egyre fáradok,
S félek, hogy e nagy ködben ragadok.
Bár tudnám hova tartok az úton,
S nem kellene rágódnom a múlton.

Elkóboroltam s már messze járok,
Magamhoz vissza sehogy sem találok.
Sikerült elvesznem, így, egyedül,
Évek óta remegek legbelül.


                                              Antal Dávid
                                               2014.05.11.