Száműzetés a Paradicsomból

 Térdre rogyva


Isten előtt térdelek,
Vegye el az életet,
Amit egykoron nekem adott,
Rajtam eleget szórakozott…

Mennyben voltam egykoron,
S itt ébredtem egy hajnalon.
Jó Isten a Mennyből száműzött,
Amikor e világba küldött.

Mézesmadzagon rángat,
Tudom, s elönt a bánat.
Így lassan semmivé lesz létem,
Szerelem sebeitől vérzem.

Sötét mélybe zuhanok,
S remény nélkül maradok.
Nincs párom, ki a kezét nyújtsa,
Ki társát a mélyből kihúzza…

Isten kínoz és gyötör…
A végén nyer és megtör.
Az irányom lefele mutat,
Pokol fele építek utat.

Nincsen remény, se esély,
Nincs helyem e féltekén.
Boldogtalanságba szenderülök,
Sátán karjaiba menekülök.

Feszülök a kereszten,
Remény halott lelkemben.
Isten felégette vágyaim,
És porrá zúzta szép álmaim.

Sátán előtt térdelek,
Fogadja be lelkemet.
Társ nélkül elég lett belőle,
Hadd nyugodjak végre temetőbe.


                                          Antal Dávid
                                           2014.10.14.