Szarvason is csak rá gondolok

           Körös partján


Körös partján üldögélek egy fa stégen,
Arcom tükröződik a Körös vizében.
Szarvasi arborétum velem szembe,
És senki más, egyedül csak ő jut eszembe.

Körülöttem síri csend s végtelen nyugalom,
Napsugár simogatja hátam az udvaron.
Körös vizén Anita arca felcsillan,
Valahányszor emléke szívembe villan.

Halak úszkálnak a Körös hűs vizében,
Olthatatlan remény az ember szívében.
Szarvason az idő mindig lassan telik,
Szívemben iránta mély szeretet rejlik.


                                                 Antal Dávid
                                                  2014.06.21.