Széles ágyamon

  Éjszaka egyedül


Tücsök ciripel kertemben,
Nagy bánat van a lelkemben.
Lekacsintanak az égről a csillagok,
Mikor fényük a felhők mögül felragyog.

Magamat oly aprónak érzem,
Ahogy széles ágyamon fekszem,
Mint apró porszem e hatalmas világban,
Elveszve a sötétségben s a magányban.

A házban síri csend honol,
S a ház sötét, mint a Pokol.
Síri csendben hallom, ahogy szívem dobog,
S érzem, ahogy benne szerelem láng lobog.

Sok kis tücsök az udvaron,
Én egyedül az ágyamon…
A széles ágyamon egyedül elveszek,
Bár mellettem feküdne, akit szeretek.


                                              Antal Dávid
                                               2014.07.28.