Szerelem... mi az?

   Mi fán terem a szerelem?


Vajon mi fán terem a szerelem?
És ilyen fa miért nincs az én kertemben?
De nem hogy a kertemben, sehol sincs…
Előlem mélyen el van ásva ez a kincs.

Az utcán mindig egyedül járok,
S minden felé szerelmespárokat látok,
Ahogy csókolóznak, ölelkeznek,
És boldogan, kézen fogva közlekednek.

Engem nem ölelnek lány karjai,
És nem csókolnak soha édes ajkai.
Nincsen párom, aki hozzám bújna,
Aki mellett az életem szebben múlna.

Az én kezem nem fogja egy lány sem…
E földön én vagyok a leggyengébb láncszem.
E világban kívülálló vagyok,
Nyomot sajnos egy lány szívében sem hagyok.

Hogy boldog legyek, nem akarják fent…
Csak nevetnek rajtam az égiek itt lent.
Az ég reménytelenséggel sújtott,
Mihez pluszban boldogtalanságot nyújtott.

A szerelem vajon mi fán terem?
Tán nem lehetne boldog egy lány se velem?
Értékes kincs, ha egy lány viszont szeret,
Ki kedvesen suttogja füledbe neved.

Az én nevem nem suttogja senki,
A lányok számára az értékem: semmi.
Egyáltalán létezik szerelem?
Félek, hogy üres lesz az egész életem.


                                                      Antal Dávid
                                                       2013.11.10.