Szerethetetlen vagyok, szívemen a sebek mélyek és nagyok...

         Kudarcok tengerében


Megvívtam már sok csatát, de elbuktam a harcot,
Felhalmozva életemben számtalan kudarcot…
Sűrű köd palástjában láthatatlanná váltam,
Aki viszont szeretne, rá hiába vártam…

Mindhiába kerestem, mindhiába szerettem…
Azzal, ki fontos nekem, sohasem lehettem.
Párszázezer vereség kioltotta fényemet,
S darabokra tördelte emberi létemet.

A megvívott csatákban szereztem mély sebeket,
Fájdalom szüli szemembe a bús könnycseppeket.
Meggyötört az életem, megkínzott a szerelem…
Nem gyógyulnak be a sebek elgyengült lelkemen.

Félelemben élek és magamba zárkóztam,
Kudarcok tengerében már oly sokszor mártóztam…
Láthatatlan vagyok a szerelem számára,
Reménytelenség vetül szívem legszebb álmára.


                                                           Antal Dávid
                                                            2015.03.12.