Szívem nem más csak egy kietlen puszta

         Vihar után


Lelkemben hatalmas vihar tombol,
S bennem minden szépet porig rombol.
Szakad az eső, folynak a könnyek,
A szerelem, mi gerjeszti őket.

Összedőlt minden, mi szép volt egyszer…
Forgószél lelkemben mindent elnyel.
Szívemben kietlen pusztaság lett,
Mélyében minden remény elveszett.

Amikor tova vonul a vihar,
S elcsendesül bennem a zivatar,
Nem marad más, csak üres sötétség,
S nem ural más, csak reménytelenség.

Szívem nem kell annak, kit szeretek…
Ezért boldog soha sem lehetek.
Vihar után csak egy senki vagyok,
Remény nélkül tovább nem maradok.

Már nem szeretnék mást, csak elmenni…
E világhoz nem köt engem senki.
A szerelem vihara elsöpört,
Igazszerelem halálra gyötört.


                                               Antal Dávid
                                                2014.07.28.