Tavasz virágai
Tavasszal születtünk, mikor nyílnak a virágok,
A sors összehozott minket s így lettünk barátok.
Pár év alatt barátságunk mély lett, mint a tenger,
És igazbarát lett ez a négy áldott jó ember.
S e tenger táplál minket, melybe lábunk lógatjuk,
A bajban, egymást mindig hű szívvel támogatjuk.
Március, április, május, egymás után születtünk,
Tavasz virágai, egykor mi négyen így lettünk.
Ha elérkezik a tavasz, új életre kelünk,
S kiárad a világra végtelen szeretetünk.
Jóban és rosszban most már talán egy életen át,
Összetart szívvel-lélekkel ez a négy jó barát.
Színes egyéniségek vagyunk, mint a virágok,
Ezért is tudjuk feldobni az egész világot.
Az emberekért élünk és ő értük dolgozunk,
Szociális munkásként szenvedni senkit nem hagyunk!
Tavasszal, mint a színes kis virágok, kinyílunk,
S ha mind a négyen együtt vagyunk, bármit kibírunk!
Egy teljes egészet, csak négyen együtt alkotunk,
Életünkben sok szép közös emléket halmozunk.
Nélkülük én csak egy apró negyedecske vagyok,
És a hiányuktól egyszer végleg kiszáradok.
Mi vagyunk a tavasz virágai, együtt négyen,
S ott virágzunk minden évben a világ kertjében.
Antal Dávid
2014.05.13.