Ugyanazon égbolt alatt
E kerek földön bárhol is legyek,
Felnézek, s csak csodálom az eget.
Tudom, Ő is e kék ég alatt van,
Kitől szívem folyton nyughatatlan.
Amikor Ausztriában járok,
S Tirolban épp egy hegy csúcsán állok,
Feltekintek onnan is az égre,
Szívemet megdobogtatja emléke.
De nem sokára újra láthatom,
És hangját akkor újra hallhatom,
S a hiány szertefoszlik szívemben,
Ha mosolya tükröződik szememben.
Antal Dávid
2014.11.11.