Vajon hol lehet Ő?

Sóvárgás a Balaton partján


A Balaton déli partján ülök,
S gondolataimban elmerülök.
Remény: oly távoli, mint a túlpart…
Nincs lány, ki szeret, szívem felsóhajt.

Gyenge testtel átúszni nem tudok…
Reményhez közelebb így nem jutok.
Boldogság s köztem hatalmas tenger,
Boldogtalanságom egyszer elnyel.

Kék ég tükröződik a nagy tavon,
Bár itt lenne, messze száll sóhajom.
Bárcsak itt ülne velem a parton,
S kéz simítaná szél helyett arcom.

De Ő, mint a túlpart oly távol van…
Szívem a vágytól lassan felrobban.
Hullámzó vízbe lógatom lábam,
Szíve jó helyen lenne nálam.

Csak üldögélek a déli parton,
Ott ér utol engem az alkony.
Remény: mint a túlpart oly messze van,
Belsőm a külsőm mögött rejtve van.


                                              Antal Dávid
                                               2013.07.02.