Valentin nap…
Idén is egyedül töltöm a Valentin napot,
Mert még mindig nincsen lány, akinek bókolhatok.
Nincsen lány, akinek én is foghatnám a kezét,
Akinek egy életen át csodálhatnám szemét.
A Valentin nap nekem egyenlő a semmivel…
Soha sem tudom megünnepelni, mert nincs kivel.
Inkább csak fekszem egésznap a saját ágyamon,
Túl ezen a világon és túl minden vágyamon.
Egyedül vagyok, csak az árnyékom az, ki követ,
Kupidó! A szerelem hozzám miért nem jöhet?
Mit vétettem ellened, hogy ennyire elkerülsz?
Hogy szenvedni látsz engem, Kupidó, ennek örülsz?
Fáj látni, hogy mások szeretik egymást s boldogok,
Sok embernek van miért várnia a holnapot.
Ott vannak egymásnak s kitartanak jóban, rosszban,
Az én szívem magányos, a vágytól majd felrobban…
Idén is egyedül töltöm a Valentin napot,
E földön nem létezik lány, kit megcsókolhatok.
Minden évben számomra ez a legsötétebb nap…
Félek, hogy a szívem örökre magányos marad.
Antal Dávid
2014.02.14.