Múzsámmal egy téli estén
A mai téli estém fantasztikus volt,
Mikor Múzsám két karja újra átkarolt.
Utoljára tavasszal élhettem át,
Hogy csodálhattam e két gyönyörű szempárt.
S bár eléggé hideg volt e téli este,
Nem fáztam, s nem álltam egyhelyben remegve.
Felmelegített karjai ölelése,
Már is könnyebb a rossz dolgok feledése.
Oly csodás volt bársonyos hangját hallani,
Ma nagyon boldoggá tett, be kell vallani.
Hisz oly rég találkoztunk s oly rég beszéltünk,
Így sok szép emléket újból felidéztünk.
Művészeti kiállítás volt a program,
Mely felejthetetlen, hiszen Vele voltam.
Majd egymásnak meséltünk pár mókás sztorit,
Miközben mohón ittuk a forró csokit.
Fehér forró csokoládé mindkettőnk előtt,
A Vele töltött percek adnak nekem erőt.
Erőt a harchoz, melyet az élettel vívok,
De, ha Ő mellettem van, mindent kibírok!
Fél év után már nagyon hiányzott nekem,
Hisz belőle merítem sok szép ihletem.
Még mindig csak Ő az egyetlen számomra,
Aki békét hoz éjjelente álmomra.
A Vele töltött este sokat jelentett,
Múzsám a szívemben újra békét teremtett.
Míg élek, nem fogom soha elfeledni,
Mint Őt, senki mást nem tudok úgy szeretni!
Antal Dávid
2013.12.21.