Most már tudom!
Mögöttem van rengeteg év,
Van közöttük sok rossz és szép.
Huszonhét éves utamon,
Merre tartok, most már tudom!
Volt, hogy néha eltévedtem,
Volt, hogy célom elvesztettem…
Négy éve ez megváltozott,
Létembe új irányt hozott.
Szociális munkás lettem,
Kifényesedett a lelkem.
Erősít a sok gyakorlat,
Hogy megleltem az utamat.
Újra magamra találtam,
A próbáimat kiálltam.
Dávid-Góliát küzdelem,
Végül enyém a győzelem!
Megkaptam a feladatom,
Ezt többé fel nem adhatom!
Szociális munkás leszek,
Emberekért sokat teszek.
S így egyre biztosabb vagyok,
Hogy megerősítést kapok,
Ezt kell csinálnom, míg élek!
Oly sok a szenvedő lélek.
Segítenem kell, ha tudok,
Mert így szebb világba jutok.
Ebben lelek sok örömet,
S nem marad el a köszönet.
Most már tudom, merre tartok,
Erős leszek és kitartok!
Az életemben haladok,
S végre tudom, mit akarok!
Antal Dávid
2014.03.19.