Vonatozás anyuékhoz

Utazás Brixenbe


Ülök a vonaton, csak nézek ki az ablakon,
Mellettem suhan a táj, élvezem, hogy utazom.
Messze járok már a szép Hazámtól, nagyon messze,
Bár ismeretlen a táj, mégsem vagyok elveszve.

Régebben már jártam erre kétszer vagy háromszor,
De e tájra szívesen visszatérek még párszor.
Imádok utazni, szeretem, ha hosszú az út,
Sok utazás által lesz majd színes egyszer a múlt.

Salzburgba beérve, most rövid időt várok,
Utam felén túl járva, itt majd vonatot váltok.
Hegyek között suhan el a vonat, mellyen ülök,
S célállomásomhoz egyre közelebb kerülök.

Kis folyó kanyarog mellettem a hegyek között,
Szürke felhők gomolyognak a havas csúcsok fölött.
Egyre közelebb van a végállomás, érzem már,
Húgom Brixen im Thale-ban az állomáson vár.

Vonatról leszállva egymás nyakába borulunk,
Egymásnak végre Boldog Karácsonyt kívánunk.
Már csak pár lépés, és anyut is újra látom,
Megölelve őt, a bánatomat mélyre ásom.


                                                                 Antal Dávid
                                                                  2013.12.28.